Az olajfa és az olajbogyó

Az olajfáról a legrégibb feljegyzést Noé bárkájánál találunk a Bibliában, amikor az özönvíz után a galamb olajfalevéllel a szájában tért vissza a bárkához. Ez több, mint 4000 évvel ezelőtt történt, vagyis az olajfát és az olajbogyót már a régi korokban is ismerte az emberiség.  Az ókori Athénban a bejárati ajtóra függesztett olajfakoszorú jelezte, hogy a házban fiú született, és olajágat fogva kértek békét a vesztesek háború idején.
Örökzöld  és abban is rendkívül egyedülálló és különleges, hogy akár az 1000 éves kort is elérheti!

A nemesített olajfának csavart, göcsörtös törzse van, levelei hosszabbak, termése pedig oválisabb, mint a vad olajfáé. 

Tavasszal virágzik, apró, illatos, fehér virágot bont, dekoratív fájából különböző tárgyakat készítenek. Termése az olajbogyó, melynek húsa magas olajtartalmú, és egyetlen kemény magot zár magába. A bogyók kezdetben zöldek, majd az érési folyamat során barnásfekete vagy lilás színűek lesznek. Az olívabogyó és a belőle sajtolt olívaolaj többféle lehet. A hidegen sajtolt olívaolajat egyszerű mechanikus préseléssel nyerik. Az első préselésből nyert olívaolaj a legjobb minőségű, ez az "extra" jelzővel ellátott olívaolaj.
Az olajbogyót leginkább salátákhoz, pizzákhoz és tésztákhoz használjuk főzéseink során, illetve salátaolajként. Számos elő-és főétel alapanyaga, a mediterrán konyha elképzelhetetlen az olívaolaj nélkül.

A gyógyászati hatása az olívaolajnak az, hogy csökkenti a koleszterinszintet, és jótékony hatása van az immunrendszerre. Külsőleg használva bőrfelületi sérülések kezeléséhez alkalmazzák. Ezeken kívül  különböző gyógyászati termékek fontos összetevője is.

A konyha és a gyógyászat mellett a szépségápolás készítésére is használják, parfümök, szappanok, krémek és samponok alapanyagaként is szolgál.