Rejtő Jenőnek "A három testőr Afrikában" című művéből megtudhatjuk, hogy az articsóka receptekből milyen messze menő következtetések vonhatóak le, a következő - articsókával kapcsolatos - fontos igazság birtokába kerülhetünk ezzel az idézettel, mely szerint: "Úriember nem eszi az articsókát vajasmorzsával. Ez a felcseperedett kispolgárok legrútabb szokása." Csak óvatosan tehát az articsóka receptekkel! Az Amelie csodálatos élete című filmben, ha jól emlékszem a durva zöldségesnek a rácsok mögül beszóló srác azt vágja a fejéhez, hogy (őhozzá képest) még egy articsókának is több érzése van. Az irodalom, és a francia filmek világában tehát biztosan találkozhatunk vele, de valljuk be, hogy a vasárnapi ebédnek igen ritkán része egy átlag magyar családnál. Legalábbis a múltban és a pillanatnyi jelenben, de ezt nem vetíthetjük ki a jövőre, különösen ha finomabbnál finomabb articsóka receptekkel állunk elő.
Az európai kultúra bölcsőjének tartott görög és római kultúrában fogyasztották már, a rómaiak az étkezés mellett gyógynövényként is használták, az olasz és a francia éttermekből nem hiányozhat, Magyarországon sokáig (stílusosan) dísznövényként funkcionált. Kellemes fűszeres íze miatt igazi ínyencség, csupán citromlével szokás meglocsolni, a fűszerezés - adottságai miatt - teljességgel felesleges.
Olyan flavonoidokat és antioxidánsokat tartalmaz, mely segíti az emésztést és védi a máj egészségét. Az egészségnél maradva, felsorolni is sok, mi mindent tartalmaz: B1 vitamint, kálciumot, magnéziumot, vasat, valamint cinarint, ami étvágyfokozó, és emiatt különösen alkalmas előételkénti fogyasztásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése